Sok helyen olvasunk róla, néha beszélgetünk is a témáról, aztán elhessegetjük – hiszen még olyan messze van. De valóban olyan távoli a nyugdíjas ko? És tényleg kell ezzel foglalkoznunk?
Én azt vallom: mindenképpen kell. Egészen egyszerű a válaszom a miértre: a világ felgyorsult, megváltozott. Az új generációk új dolgokat hoznak, a régi rendszerek, szociális háló láthatóan nem ebben a formában fog működni a jövőben.
Gyorsan leszögezném: nem a felesleges ijesztegetés a célom, és nem is szeretnék hosszas, és bonyolult gazdasági előrejelzésekbe bocsátkozni.
Mégis érdemes arra a tendenciára figyelni, amerre a világ halad. Ez pedig nem más, mint az öngondoskodás egy, nálunk még jóval kevéssé ismert szintje.
Mert tehetünk arról, ami történni fog. Mert senki sem fogja majd a kezünket, és nem fog teljes mértékben gondoskodni rólunk. Meg kell tehát keresni azokat a lehetőségeket és konstrukciókat, amelyekkel saját magunk tudunk gondoskodni önmagunkról idős korunkban.
Igen, ebben az is benne van, hogy nem is akarunk függeni már igazán mástól, az államtól, a rendszertől. Mert azt az önállóságot, amit megéltünk aktív korunkban, nem akarjuk elveszíteni nyugdíjasként sem. Ráadásul ez az év pluszban megtanított minket arra is, hogy válhat az életünk erősen kiszámíthatatlanná.
Én megmutatom Neked, hogy indulj el ezen az úton – hogy a nyugdíjas évek nyugalomban teljenek! Mert az élet idős korban is teljes lehet, ha felkészülsz rá pénzügyileg is.